pazar cuccok

Rég láttunk olyan okos-karóra koncepciót, mint amilyet most egy bizonyos F. Bertranddesigner alkotott meg, az elnevezése Watch The Future, ami játékosan utal a jövő karórájára, illetve szimplán arra, hogy tekintsünk a jövőbe.

A jövőóra, mint egy karkötő, csak a lánszemek helyett kisméretű, ikon nagyságúérintőképernyők vannak felfűzve csuklónkra. A pontos idő és dátum kijelzése természetesen adja magát, de mindemellett a legkülönfélébb információk olvashatók le a csuklónkról: időjárás, tőzsdei árfolyamok, GPS-koordináták, továbbá beérkező SMS-ek,bejövő hívások, Facebook státusz-frissítések és éppen játszódó zeneszámok. Persze a funkciók kihasználásához egy okostelefonra is szükség lesz, feltehetően Bluetooth-on keresztül szívja le ezeket az adatokat a karóra, így elég a csuklónkat csekkolni ahelyett, hogy a telefont kapnánk elő ötpercenként.

A képernyők szerencsére nem véletlenszerűen jelennek meg a karóra oldalán, forgatni kell, hogy a megfelelő képernyő előjöjjön, például futás közben remek statisztikák olvashatók le belőle, merthogy természetesen beépített sebességmérő, giroszkóp és futásmonitor-program is tartozik hozzá, a pulzusmérésről már nem is beszélve.

Töltése viszonylag egyszerűen megoldható, hiszen egy ponton széthajtható, és máris előbukkan USB-kimenete, a hardver-kiépítést illetően pedig a 16 Gb-os vagy opcionálisan 32 Gb-os kapacitás és wifis csatlakozási lehetőség egészíti ki a Watch The Future óra képességeit. A megjelenésről még nincs infó, de mindenesetre jó tudni, hogy már itt tart a technológia.

 Aki szokott társasjátékkal játszani, az gyakran szembesülhet azzal, hogy azok számítógépre, konzolra vagy éppenséggel tabletre adaptált változata már közel sem ugyanazt az élményt nyújtja, mint az asztali verzió, és a legtöbb játéknál elmaradhatatlandobókockás dobás feelingje is hiányzik, helyette csak mindenféle véletlenszám-generátorokat és animált kockákat kapunk. Nos ezt a hiányérzetet próbálja meg orvosolni aDICE+ digitális dobókocka, ami első ránézésre csak annyit csinál, hogy dobás utánkigyulladnak a LED-es háttérfényei, azonban egész komoly szerkezet bújik meg benne.

Olyan belső szenzorok foglalnak benne helyet, amelyek érzékelik a forgás idejét és szögét(egy minimális érték elérése szükséges ahhoz, hogy a kocka a dobásként „igazinak” fogadja el), valamint csalás elleni mód is működik benne, vagyis hajítás után közvetlenül nem mozdíthatjuk el csak úgy, pláne nem Ocean’s 13-szerűen, mert akkor bevágja a durcát. Egy szimpla 180 fokos fordítástól már aktiválódik is, utána pedig Bluetooth 2.1-es EDR-kapcsolaton keresztül kizárólag bizonyos játékszoftverekkel kommunikál, elvileg tableten kívül asztali gépekkel és mobiltelefonokkal is, és operációs rendszerekben sem válogat különösebben, iOS és Android éppúgy megfelel neki, mint Windows és Linux-környezet.

Méretben kissé nagyobb a szokványos kockáknál, 26 mm-es és 25 grammot nyom, és persze szokni kell azt is, hogy rendszeresen tölteni kell micro USB-töltővel, bár 20 percnél több nem kell neki, azzal elvan közel 20 órán keresztül.

Még idén az E3-on debütálhat a DICE+ 30-40$ dolláros árcímkével (~6.500-8.800Ft), addig is a tovább utáni videóban megtekinthető a kocka használat közben, egy „Ki nevet a végén?” parti kellékeként.

Szélturbinákat már mindenfelé látni a világban, azonban egyesek szerint ebben még kissé„földhözragadt” a technológia, és nem nagyon rugaszkodtak el a földfelszíntől (illetve pár esetben a tengerfenéktől). Az USA Maine államában az Altaeros Energies vállalat viszont már kísérletezik egy olyan szélturbina-prototípussal, ami már nem fixen egy póznához van rögzítve, hanem annál sokkal mobilabb és képes nagyobb magasságokba emelkedni.

Az Airborne Wind Turbine (AWT) egy mintegy tíz méter széles, héliummal töltött, lebegő szélerőmű, ami tulajdonképpen bárhol felfújható és leereszthető, éppenséggel akár egyhajóra is pakolható, és csak egy kábellel kell rögzíteni, amin keresztül a generált áramot elvezetik a felszínre. Az atmoszféra felsőbb rétegeibe eresztett szélturbina létjogosultságát az adja, hogy legalább kétszer annyi áramot termelhet hagyományos társaihoz képest, ugyanis egyes szakaszokon kb. 5-ször akkora is lehet a szélsebesség, mint a tengerszinten, nem is beszélve annak állandó intenzitásáról, ami nem mindig jellemzi a földfelszíni szélcsatornákat.

A prototípust egyelőre 100 méteres magasságban „eregetik”, de elviekben akár 300 méterigis elmehetnének, hogy maximális teljesítményt érjenek el vele. Amúgy első körben a léghajós szélturbinát a dízeles generátorok leváltására szánják, és többek között katonai bázisokon, kisebb falvakban és katasztrófa sújtotta övezetekben tehetne jó szolgálatot, mivel rendkívül költséghatékony és könnyen mobilizálható, mindenesetre a cég már keresi a partnereket a kereskedelmi forgalomba hozatalhoz.

Kapcsolódó cuccok:

• A London Eye-t is lekörözi a giga szélturbina
• Két- és négyzsinóros sárkányok (2012 a Sárkány Éve)
• Viadukt recycling – völgyhíd újrahasznosítás
• 29 méteres széltrubinák a bahreini WTC-n

 Nem biztos, hogy jó ötlet, ha bringával indulunk az ellenséges vonalak mögé, de ha nincs más választásunk és ezt dobta a gép, akkor legjobb, ha egy X-9 Nighthawk-on pedálozunk be a bázisra, melynek váza egy jó öreg F-117-es lopakodó vadászgépére hajaz, így ha a szerencse is velük van még radaron sem fogunk feltűnni, vagy csak lomha testünk rajzolódik ki, ahogy a levegőben ülve tekerünk:) Persze az X-9-es csupán a dizájn, vizuális hasonlóság miatt kapta a lopakodó nevet.

A szlovák gépészmérnök Braňo Mereš munkáját már sok jól sikerült bicikliváz dicséri az elmúlt évekből. Leginkább speckó anyagokkal szeret kísérletezni. Készített már bringát összeszegecselt titánlemezekből, bambuszból, epoxy gyantából és különböző szénszálas anyagokból. (A bringán lévő BME feliratnak pedig nincs köze az egyetemhez, az a Brano Meres Engineering rövidítése ez esetben)

Legújabb alkotása az X-9-es egy aramid (Kevlár) gerincre felfűzött méhsejt szerkezetű szénszálas konstrukció. A hiperkönnyű, de annál erősebb, merevebb váz annyit nyom mint 2 db iPad, vagyis mindössze 1,4 kg! Nice. Főleg ha azt nézzük, hogy a kísérleti projekt célja nem is a súlyminimalizálás volt.

Meres a különös vázra egy manapság divatos direktmeghajtású bringát épített. Az X-9-es egyedi tervezésű szintén szénszálas villát, kormányt és pedált kapott. A direkthajtást lánc helyett speckó szíj továbbítja a hátsó kerékhez. A biztonságos lassításról, megállásról tárcsafékek gondoskodnak.

Ellophatatlan bringa persze nincs, egyben simán elveszik (legalábbis, ha hozzá mernek nyúlni Batman biciklijéhez) de az X-9-es egyes alkatrészeit legalább az Atomic22 infiniti3D rendszere védi, így az ülés vagy az első kereket biztos nem fogják gyorskioldózni.
Végül pedig ha szabad némi kritikát megfogalmazni, az nem a lopásbiztonságra, hanem a biciklin ülő biztonságára vonatkozik: az szögletes, éles váz nem biztos, hogy szerencsés, főleg a felső merevítő, ami félelmetesen néz ki. Konkrétan, mintha félbe akárná szelni, azt aki egy baleset alkalmával rácsúszik.
Az X-9 Nighthawk először a márciusi berlini bringa show-n mutatkozott be, ahol nagy érdeklődéssel fogadták.

 Fejhallgatót általában a jobb hangélmény miatt visel az ember, és hogy pár percrekiiktassa a külvilágot, azonban Joe Doucet designer úgy vélte, hogy az utóbbit még hangsúlyosabban kell jelezni, így született a OneSense koncepciója.

Az extrém fejhallgatót valószínűleg a sci-fi filmek világa, a repülős alvómaszk és talánLady Gaga ruhatára inspirálta, ugyanis a fülön kívül a szemet is teljesen befedi, így gyakorlatilag teljesen a zenére koncentrálhatunk majd a OneSense-el.

A hatást erősíti az élénkvörös szín, továbbá a sündisznóra emlékeztető tüskés kialakítás, a környezetünknek tehát nem egyszerűen a „ne zavarj” üzenetet küldjük, hanem a természetben is megfigyelhető elrettentés és figyelmeztetés jelzéseit, magyarán „ha jót akarsz magadnak, tágulj a közelemből”. A designer azért is választotta ezt a formát, mert szerinte manapság a tabletek, számítógépek és okostelefonok világában az embert a nap 24 órájában behatások érhetik, épp ezért szükség van néha békés és nyugalmas szakaszokat is beiktatni és a külső ingereket rövid időre teljesen kikapcsolni.

A OneSense várhatóan nem lesz tömegtermék, már csak azért sem, mert a buszon vagy akár otthon is állandó jelleggel megzavarnának, hogy mégis milyen élőlény mászott a fejünkre, mindenesetre a fülest a Meet My Project design show-n Milánóban élőben is ki lehet majd próbálni április végén.

Még el sem terjedt tömegesen, máris komoly konkurenciát kapott a Segway az egyensúlyozva közlekedő eszközök terén. Az egyelőre név nélkül futó koncepciót bizonyosSanu K R alkotta meg, és első ránézésre talán még nagyobb poén vezetni, mint az állva irányítható Segway-t, ugyanis egy kis üvegbúráról van szó, amibe csak be kell ülni, és az oldalán húzódó, kissé befelé dőlő kerekeken máris suhanhatunk az utakon.

Az egyensúlyozáshoz ugyanúgy giroszkópos technológiát használnának, vagyis nem feltétlenül végig hátradőlve lehet majd benne üldögélni, néha bizony előre kell hajolni, hogy megmozduljon a jármű, a kanyarodáshoz pedig egy joystick lesz a sofőr segítségére, ami praktikusabb és kisebb helyet is foglal, mint egy kormánykerék.

És valószínűleg az sem utolsó szempont, hogy az üvegkalitkában ülve lazán átvészelhetjük az időjárás szeszélyeit, hiszen ugyan kinek van kedve ráállni a fedetlen Segway-re, haútközben bőrig ázik. A városi jármű prototípusára még kicsit várni kell, mire ténylegesen elkészül, a Kickstarter projektoldalán mindenesetre elég hamar összegyűlhet az induláshoz szükséges tőke.